|
Orbán Béla:
Shabbat Bo -Jöjj Isten elé!- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. január 4. Tórai rész: 2.Mózes 10:1-13:16, Haftara: Jeremiás 46:13-28
2.Mózes 10:1: „És monda az Úr Mózesnek: Gyere be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.” „Bo”, vagyis „Gyere be!” és nem „Menj be!”. Istennek nem utasító, hanem kijelentő szavai vannak, s az eredeti fordítás szerint „gyere be” vagy „jöjj”. Ha Isten akar valamit az életünkben, akkor Ő már előttünk ott járt, Ő már az utat kitaposta, Ő maga az út és nem azt mondja, hogy „amikor odamész majd meglátod, hogy mi lesz”, hanem a hitben Ő erősít meg, amikor azt mondja, hogy „jöjj, Én már ott vagyok”, „már ott vagyok az egyiptomi udvarban”, „már ott vagyok ebben a 2014-es évben”, „már ott vagyok az életed következő szakaszában” – „... ha az Én népem vagy, ha hallasz Engem és figyelsz Rám!”. Az Úr „szólt Mózesnek”, beszélő viszonyban volt vele, s ez az áldás minden újszövetségi ember felé nyitott, azaz hallhatjuk, amikor Ő azt mondja, hogy „Jöjj!”. Nem azt mondja, hogy „Menjél be, aztán majd meglátod” és nekiállok keresgélni, hogy mit mondanak a különböző jóskönyvek és a különböző próféciák. (Amikor a ló évébe megyünk bele, vagy egy újabb világ végéről való prófáciát hallhatunk, amely 2014-re is prorogálta a világ végét, mert valaki a pár ezer nép közül kitalálta, hogy itt a világ vége, mert neki olyan érzülete van és azt próbálja eladni.) Bo. „Gyere, mert Én itt vagyok! Jöjj a mai napra, jöjj ide! Ne menj ide vagy oda, hanem jöjj! Jöjjetek Énhozzám mind, akik elfáradtatok... Gyere!” S ebben van egy puhaság, az Atyai szívnek érzülete: Isten nem hagy egyedül bennünket, mert Ő már ott van! Nincs az az egyedüllét érzés, ami jelen van az egész világban, sőt a családokban is, mert mindenki mindenkivel harcol, s evégett egyedül is van, s Isten nem harcol és nem akar bennünket harcba vinni, hanem azt mondja, hogy „Jöjj! Nem kell félned, Én ott vagyok! Bármekkora is az Egyiptom, a fáraó, az ellenség, a veszély, az ismeretlen – Én ott vagyok! Én, aki mindent tudok, ott vagyok! Az akaratom ott van, ahol a fáraó és Mózes találkozik.” A nyolcadik csapásnál, a nyolcadik ítéletnél tartunk e hetiszakasz olvasásakor, ami a sáskák ígéretéről szól, ha a fáraó nem engedi el a népet. Az egyiptomi isteneket (Ozirisz, Nút) Isten látványosan és jelezve megítéli, azzal, hogy elrendeli, hogy a sáskák még azt a maradékot is megegyék, ami megmaradt az előző csapásokból, hogy megmutassa, hogy Ő a hatalmas Isten és ellene nem lehet tennie még a fáraónak sem. „Gyere, mert megkeményítettem az ő szívét” Mi az, hogy megkeményítette Isten a fáraó szívét? Isten eleve elrendelte a fáraó ítéletét? Isten egy kegyetlen, ítélkező, gyilkos isten? „Megkeményítettem a fáró szívét azért, mert ez neked is jó, és hogy nyílvánvalóvá váljon a fáraó akarata, hogy kicsoda ő” – ez a megkeményítés. Amikor a mi életünkben is van egy olyan állapot, hogy igen is, meg nem is, tennénk is, meg nem is, és erre Isten egyszer azt mondja, hogy „akkor most mutasd meg önmagadat”, s olyan helyzetbe, állapotba jutsz, hogy kiderül, hogy ki vagy. Kiderül, hogy istennek, hatalmasnak tartod magad, mint a fáraó az ő idejében. Isten leleplezi, nyílvánvalóvá teszi a Vele való szembeszegülésedet. Isten előkészíti ezeket a helyzeteket, mintahogy nyílvánvalóvá teszi azt is (amiről a mai napon magunk között beszélgettünk), hogy valóban akarsz-e feleség és anya lenni és Isten rendjében élni. S kiderül az is, ha valójában nem is akartál hívő és engedelmes lenni, csak a saját törvényeidet akartad Isten nevében jóváírni, s Istent eszközként használva arra, hogy megtartsd a magad hatalmát. Ki fog az is derülni, ha a Bibliát arra használod, hogy azzal alátámaszd a saját szándékaidat és megold a konfliktusaidat az onnan kiragadott citátumokkal. Az, hogy kiderül mindez, az ott Izráel népének az egyiptomi fogságban áldás is volt és kemény is volt. Áldás, mert ha a fáraó elfogadja azt, amit Isten akar, és enyhít a zsidó nép rabságán és megváltoznak az ott meglevő viszonyok, akkor az a nép soha se fog kijönni Egyiptomból. Ha a mi életünkben nincsenek nagyon kemény pillanatok, szituációk, akkor mi maradunk azok a hitetlen senkiháziak, akik nagyon jól érzik magukat a disznóólban. Számunkra szükséges, hogy Isten leleplezze, hogy ki Ő, és én ki vagyok! Az Isten leleplezése, amikor megmutatja és megkeményíti a szívét, és láthatod az embert a valós arcával, levetkőzve, meztelenül! Magad is így leszel levetkőztetett a másik szemében és milyen jó, ha megláthatom a másikban azt, hogy ellenség, bármennyire is ölelkezik, milyen jó, ha meglátom azt, hogy a másik nem testvéri szándékkal közeledik felém, mert félrevezetésével leszívna rengeteg energiámat és egy csomó bajt okozna – de jók ezek a fájdalmas dolgok! De jó, ha Isten megmutatja, hogy a te házasságod nem is volt házasság, mert különben negyven évig ott szenvednél benne és tönkretennéd a gyerekeidnek az életét, akik megint szülnének és jönne az egyiptomi rabság következő generációja! Istennek ilyen megmutatása is van, s időben szól, hogy „szállj ki ebből!”. Egyiptom az Egyiptom – ez a helyzet nem a te helyzeted! Innentől szabadnak kell lenni, hogy betölthesd azt, amit Ő mondott! De azt is mondhatja, hogy elég volt a legénykorodból vagy a lánykodásodból, mert más a feladatod és megmutatja, hogy te milyen vagy igazából, hogy tulajdonképpen arra vágysz, hogy anya legyél és családban éljél, de azt is leleplezheti, hogy másnak éppen erre, vagy arra kellesz. Isten mindig nyílvánvalóvá teszi a fáraó arcát, s mindazokat az uralmakat, amelyek téged uralnak, hogy azért nősültél meg, hogy az igényeid és a szociális helyzeted változzon, vagy a szocpol miatt, félelemből szültél. Ezeket Isten láthatóvá teszi. A fáraó esetében Isten nem kegyelmezhetett a fáraónak, nem motiválhatta úgy a szívét, hogy más legyen a fáraó, mert akkor Önmaga ellen tesz, mert nem hozza ki Izráel népét. Akkor nem imameghallgató Isten, hogy „Gyere ki népem, mert imádkoztál, hogy rossz a helyzeted”, hanem stabilizálta volna a helyzet javulásával a rabságot. Mi pedig ezt szoktuk csinálni! Amikor rabságban vagyunk, akkor ki szoktuk bélelni szépen a mi cellánkat, hogy ott kellemesebb legyen. Hogy egy cellát említsek, például egy házasságban, azt szebbé teszem, ide-oda utazgatunk, de az egész egy börtön, és nem éli meg sem az egyik, sem a másik, sőt még a gyerek sem az ő identitását, azt hogy kicsoda. A mi konfliktusainkban képesek vagyunk ezekre a toleranciákra, megengedő lépésekre, mert nem akarunk szabadulni! Nekünk nem Egyiptommal van a bajunk, nem e világgal van a bajunk, hanem azzal, hogy milyen ez a világ! Pedig Isten azt mondja, hogy ebből a világból kell kijönnöd, mert „Én ettől sokkal másabbat, jobbat adtam, a múlandó helyet örököt adtam!”. Te ne az egyiptomi (múlandó) dolgokkal próbáljál jó viszonyban lenni, hanem szüntesd meg vele a kapcsolatodat! Ebben viszont az nagyon nagy segítség, hogy kiderül, hogy ez a világ hova megy, megláthatod a világ állapotát. Ez nem utálatot hoz ki, hiszen még az egyiptomi nép is Egyiptomból megajándékozva engedte el szabadulásukkor a rabszolgasorban élő zsidókat, pedig ez is elég érdekes történet, hogy ennyi csapás után még ajándékokat is adnak. (Hogy ki kapta a csapást és miért kapta, az egy külön téma) Nagyon jó, ha előkerülnek a fáraók! Mi ural téged? Miért is sírtál? Hogy nincs pénzed? Mi uralkodik rajtad? A hiúság, a nagyravágyás, a kor modernitása... S egyszer csak rájössz arra, hogy tulajdonképpen nagyon hiú vagy és azokat a pénzeket, amelyeket Isten a mindennapi megélhetésre mindenkinek adott, azt a hülyeségekre költöm, a kenceficékre és a tatarozó szerekre! A hullámat tatarozom, ahelyett, hogy élnék, mert ha nem élek, akkor hulla vagyok! Isten megmutatja, hogy uralkodik rajtad a szenvedélyed és nem fogsz dolgozni! Uralkodik rajtad a nagy pofád, a nagyképűséged és nem fogsz dolgozni! Mert hát a proli meg a paraszt az egy büdös kategória... Isten megmutatja a te fáraódat, de ennek az az előzménye, hogy jön a könyörgés, hogy „ez így nem jó”, mire Istennek az a válasza, hogy megkeményíti a fáraó szívét, azaz láthatóvá teszi, hogy miért vagy abban az állapotban, megmutatja, hogy ki uralkodik rajtad, megmutatja a te fáraódat, aki téged sarcol és a saját céljaira használ! Mert a világ uralkodó eszközei amivel téged elnyom, az saját céljára kamatozik és a tőkéjét növelve hozza a hozamát, miközben a te tőkédet elveszi, s leszívja az életedet. Mindaz, amit a világ kínál, amit e fáraó rád terhel, ez máshonnan hiányzik, ez az életed tőkéjének a felélése! Mennyi fölösleges dologra költjük az időnket, a pénzünket, a tehetségünket, mindazt, amit Istentől kaptunk, és közben nem jut idő a családnak, a gyereknek, a munkára, mert a fáraónak megvan a kis rendszabálya és haditerve. Neki kell az élelmiszerraktárára felgyűjtened, neki kell a tőkédet szaporítani, hozományt adni, kamatoztatni, neki kell a fegyvertárát Ramszeszben megépíteni, mert ő még tovább akar menni, mert a te kis uralkodásodhoz használt eszközeit kell növelnie más ellenében is. Ha te hiú vagy, a te gyereked is hiú lesz, az, ami rajtad uralkodik, nem figyelsz oda és azt továbbadod, általad működtetik! Te építed meg Ramszeszt és Pitont, a világ globalizálásának az eszközeit! Isten ezt a fáraót mindig leleplezi az életünkben, de nem úgy, hogy holnap merényletet csinálsz és bicskával a kezedben nekimész, hanem készülj fel, mert menned kell. Látod a jeleket, látod, hogy Isten a világ minden istenét megítélte, láthatod azt, hogy a gazdasági válságok sorozatát fogjuk megélni, Isten a pénzt is megítéli ebben a világban! S meg fogja ítélni a nagy fegyverarzenákat birtokló hatalmasságokat is, mert vannak Istennek eszközei arra, hogy megítélje az uralkodókat. Izráel népénel ez várható, amikor megítéli minden istenét, hogy leválnak róla a barátok, a fegyverei, a pénz – minden leválik róla és marad egyedül Isten! „Készülj, menni kell! Készülj, meghallottam az imádat! A te akaratod miatt visszahelyezlek az Én tervembe, hogy menjél tovább, egészen az elrendelt helyre, Kánaánba.” Megítéli mindazt az életünkben, ami bennünket rabbá tesz és megállít, hogy akár egy házasságot is megkössünk Isten tervében és menjünk tovább. Megítéli a félelmemet és lehet, hogy öt gyerekem lesz, mert örülök, hogy lesz gyermekem és nem a magam fejének az uralmára fogok építeni és azzal számolni! A fáraó leleplezi magát, sőt keresztény szinten is lebukik a fáraói szellemiség. 2.Mózes 10:8-11 „És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek.” Kik s kik azok, a kik elmennek? „Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak ünnepet kell szentelnünk. Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek. Nem úgy! Menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől.” A Sátán, a fáraói szellemiség szerint elmehetsz a templomba, érezd jól magad, de itt marad az egzisztenciád (a juhaid, a bárányaid), a feleséged, amelynek a szaporulata, népességnövelő számaránya nekem kell, de te menjél nyugodtan! Menj vasárnap a templomba, csináld azt, ami jól esik, érezd jól magad, de hétfőn gyere vissza! „Mindenestül akarok szabad lenni”, hiszen a te elhívásod se arról szól, hogy vasárnapi vagy szombati elhívásod van! Neked se annyi az elhívásod, hogy egy héten egy nap, vagy egy nap tíz perc! Mindenem az Úrnak szolgál, mindenem az Övé! „Én és az én házamnépe az Úré vagyunk!” – vajon ezt ki tudjuk-e mondani a mindennapokban? „Fáraó, világ, én nem a tied vagyok! Nekem mindenem Istent kell, hogy szolgálja.” A Sátán így működteti ma is a fenntartó erejét, hogy „minden marad, de te mehetsz”, de ebben a mindenben benne van a te egzisztenciád, azok, akikért felelős vagy, a házad, a házadnépe, minden, amit Istentől kaptál az az Övé és nem hagyhatod Egyiptomban azt a részt, amit a fáraó cselesen akarja, hogy otthagyd. Nem lehet a hétköznap a világé és a többi napok, vagy a napok egy része Istennek odaadott! Soha nem lehetek kettősségben! A fáraó itt is bemutatja magát – ez a keményítés – s a nyolcadik csapás ennek eredményeképpen bekövetkezik és ebből a fáraó nem tanult, nem is akart és nem is tudott tanulni. 2.Mózes 10:21, 24-25: „És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség. Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek. Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.” Egy újabb trükk: „Mehettek, de ne legyen hálaadásod, Istent dicsőítésed, maradjon meg az a jogviszony, hogy nekem vagy hálás, nekem adózol, nekem áldozol.” Ez nem Istennek áldozás! „Köszönd meg a világnak!”, „Köszönd meg a fáraónak!”, „Szolgáld a fáraó állami kincstárát!”, „Köszönd meg a bankoknak, hogy milyen jól vagy!”, „Köszönd meg az erődnek és az ügyességednek, hogy míly szép az életed!” – csak Istenek nehogy! „Imádkozzál a főnöködnek béremelésért!” Kitől kaptál mindent? A Sátán azt mondja, hogy „mehetsz, és mehet a gyereked is veled”, csakhogy ha nem vagy szellemi közösségben Istennel, ha nem vagy hálaadási áldozati viszonyban, ha nem működik az oltár, akkor hol a te Istened? Akkor jó vallásos emberként hálát adsz az időjárásnak az időjárásért, a banknak a pénzért, és nagyon jó napod van, de kié ez a nap? A bankké? A társadalomé? Embereké? Te fizikailag ott vagy Isten előtt, mint jó vallásos, csak a szavad, a szíved, a szellemed nincs ott! A királyi és alattvalói viszony nincs meg, mert azt megtartotta és meg is akarja tartani magának a fáraó. Amikor a nagy sötétség idejét éljük meg, hiszen szellemi sötétség van, bizony előtte azért elhangzik, hogy „mehet itt minden”, csak ne menjen az Istennel való viszonyod, kapcsolatod és hálaadásod, ne legyen templomi, szentélybeli állapotod. Menj a templomba, s van fazekasszakkör, népitánc, de a többit felejtsük el... Beszélünk mindenről, felvázoljuk az egész Szentföld körzetét, de hogy miért és hogy történt, és Krisztus uralmáról ne beszéljünk! Találhatsz olyan teológiai dogmákat, amelyekben nincs benne Krisztus! Annyit beszélnek Jézusról, de Krisztusról egy szót se! Annyit beszélnek Istenről, hogy Krisztusról egy szót se említenek, hát még a Szent Szellemet! „Itt vagytok, gyönyörűek vagytok, szép családot, gyülekezetet alkottok, csak ne imádkozzatok, ne adjatok hálát – az marad, arra én jogot formálok!” Ha erre a választott nép azt mondja, hogy „rendben!” akkor számára is sötétség lenne, hiszen nem volna kapcsolata azzal az Istennel, aki később tűzoszlopként vele és közötte megy át a Nádas-tengeren. Most is ez történik, Isten amikor azt mondja, hogy „Bo!” („Gyere, mert ott vagyok!”) akkor ugyanez történik, a fáraó le van leplezve. „Gyere te, a családodat hagyd otthon!” Ezzel a családodat szétszakítod. A családtól leszakított férfi mehet, de az a család, ahol nincs otthon a férfi, a ház papja, az bizony veszélyben van, más uralom alatt van. Nagyon erős az az uralom amely így éri a védtelen és betakarás nélküli gyereket és a nőt. „Menj oda a te Istenedhez” és integet, hogy te otthagytad védtelenül a családodat. Utána integet, hogy „menjetek” – csak áldozat, imádat ne legyen! Beszéljünk mindenről, csak a konkrét dolgokról, ember és Isten viszonyáról ne beszéljünk. Az áldozatban benne van a hálaadás, a bűnbánat, és ahol nincs törvény, nincs Krisztus uralmáról beszéd, ott nincs vágóállat, nincs áldozat. Ahol tagadják a törvényt, ott nincs bűn, és ott nagyon jól elvannak a fáraó uralma alatt. Ezért látható, hogy egyházak, felekezetek, emberek életében mennyire ráhat a világ fáraója, mert ők Istenéi, de nincsenek Vele kapcsolatban. Ők Istennek átadták az életüket, csak nem csinálnak semmit! Nem kérnek, nincs bűnbánat, nincs előrelépés, nincs fejlődés, nincs megszentelés, nincs szabadulás... Beiratkoztunk, ott maradtunk, -ista lettünk! Így nem fogsz kijönni Egyiptomból! Így nem változik meg az életed, és előbb vagy utóbb megint sírni fogsz, vagy egyiptomi leszel! Mert van hatalma arra a fáraónak, hogy beintegráljon, mondva, hogy „hát ha már itt maradtál, akkor kapsz te is egy kicsit a kosztból”, s kápó lehetsz, vallásosként, Krisztus tagjai fölött.. Nem uralkodhatsz örökké, csak addig, amíg nem jön el az idő, hogy Isten azt mondja: Bo! Ne sírjunk, ha lelepleződnek dolgok, ha a fáraó lelepleződik az életünkben! Nagyon is jó, ha tudjuk, hogy ki uralkodik! Nagyon is jó, ha megkeményedik bennünk, hogy „én ilyen vagyok”, mert Isten pontosan azt akarja összetörni! Nagyon jó, ha meglátjuk, hogy valaki uralkodik rajtunk, ha meglátjuk a rabságunkat! Mert amikor ez nyílvánvalóvá válik, akkor látható, hogy még mindig próbálkozik mézes-mázosan a kezében tartani, s használja a különböző trükkjeit. Békességről beszél, de egészen másfajta békességről; ismeretről beszél, de egészen más ismeretről. Félre lehet tanítani és félretanítanak biblikusan, de nem krisztusi módon! A keleti vallások tömkelege a békéről prédikál és a „shalom” (béke) helyett ott kötnek ki a Himalájában, és a zsidó gyerekek ott szenvednek, mert ebben a háborús feszültségben, amelyben élnek, keresik a békét, és a Nirvánát, a hamis békét találják meg. Zombikká lesznek mindazok, akiket a hamis béke nevében tönkretettek! Az italtól, a narkótól a különböző vallási szeánszokon keresztül is eladható ez a béke, mert az emberek békére vágynak. Szeretetre vágyik és adok neki olyan szeretetet – „Maradj itt, drága testvérem, itt még a birkákkal se kell foglalkozni! Itt minden szép és minden jó!”. A világ adhat egy olyan komfort érzést, hogy nagyon jól érzed magadat benne. „Béke és biztonság” – az utolsó idők jelei... Ezt fogja adni a Sátán, „erre vágytál, hát itt van”, csak az fog lenni a vége! Ismerem-e a különbségeket? Tudom-e, hogy a fáraó ma is fáraó? A magamban levő fáraó is működik ám, s azt mondja, hogy „én hívő vagyok”, és közben nem érdekel, hogy mi van a családommal... így tönkremegy az életed! Mert ha hitetlen a feleséged, és a gyereked nem ott van, ahol lennie kell, a felelősség ott van rajtad és te soha nem leszel normális életű hívő ember. Ítélhető vagy és önmagadat is megítéled, mert amit látsz azt látsz, amit érzel azt érzel! Magad is fájlalod, hogy nincs áldozat, nincs imaéleted, nem keresed és nem adsz hálát Isten szaváért, nincs bűnbánatod és bűnrendezésed, nincs a megszenelődésnek folyamata az életedben, nincs szabadulásod. Magad is rá fogsz jönni egy idő után, hogy ez borzalmas! Ezért jó, ha megismerjük a fáraó mivoltját, s nagyon messzire nem kell menni, a fáraó bennünk szokott lenni, ha nincs igazából Krisztus uralma bennünk, mert ő az, aki toleráns! „Majd csak lesz vele valami!”, „Majd csak megtér a feleségem!”, „Nem vagyok én mazohista, hogy keresem a bűnt magamban!”, „Hisz nem vágunk itt tulkokat meg galambokat...” – aztán elfelejtjük még a marék lisztáldozatot („Uram köszönöm, hogy van mit ennem, köszönöm, hogy élek!”) is, amikor reggel felkelünk. Kiteszünk három darab házi áldást, elmegyünk minden vasárnap, s hisszük, hogy minden rendben, de belül nem vagyunk nyugodtak, mert tudjuk hogy önmagunknak is hazudunk, mert tudjuk, hogy a fáraó bennünk van. S ezt tudjuk még azzal is tovább fokozni, hogy „igen”-t mondunk a világ fáraójának, az uralkodó kor szellemiségének, mert erre tanítottak bennünket, hisz a tolerancia hatalmas nagy keresztény rendező elv. Az összes konfliktus rendezésünk mind Krisztus ellenes, ez a „majd én megoldom a problémámat” – ott a fáraó, aki mondja, hogy „nem kell!”, „csináld ezt, azt!”, „szabad vagy!”, „menjél!”, de a póráz rajtad van, és úgyse fogsz távolabb menni, mert nem tudsz és nem fogod tudni sohase megoldani a konfliktusodat, s nem leszel soha szabad a kötelektől! Istennek most is az a szava, hogy „Bo!” (gyere, mert ott vagyok!) „Ne félj!”, olyan jó lenne ennek a valódi tartalmát megérteni, hogy „Gyere!”, mert ez a szó félelemmentes! Mert az, hogy „menj!”, abba benne van a félelem, mert menj... az ismeretlenbe, s elkezdek gondolkodni, mérlegelni és hamar meghozok valami emberi döntést, ami Isten akaratával teljesen ellentétes. De amikor elhangzik az a szó, hogy „Gyere!”, ha te valóban ismered Istent, már megérezted, hogy jó vele és hogy Ő szerető, jót akaró Isten, akkor átugrasz a falon, átmész a tűzön, átkelsz a vízen és nem lesz semmi bajod, mert Ő ígérte! Akkor ott van az életemben az a hit és biztonság, hogy a tűzön megyek át és megítél, akkor nem halál vár rám, hanem kegyelem! S ha a vízen megyek át, akkor nem az ismeretlen semmibe megyek, hanem mögém kerül az a másik oldal, amitől elválaszt. Merek indulni, lépni és hitben élni! „Gyere!” Ez a nagyon sokat jelentő szó szelíd, nem erőszakos és nem diktátor! S ezt szoktuk mi átfordítva azt mondani, hogy Isten diktál, erőszakos és kegyetlen... Nem! Ő csak azt mondja, hogy „Gyere, Én már ott vagyok!” Akár ebben az előttünk álló évbe is, akár abban a problémában is, amit most érzel! Csak azt kell megértened, hogy Ő hívott-e vagy más hívását hallottad! (Mert a bokorból szoktak mások csalogatni...) Látod-e Őt? Van-e látásod az Igében erre? Felismered-e Isten Szavát? „Az Én juhaim hallják az Én szómat!” Valóság-e ez az életemben? Mert akkor nem mérlegelek! Akkor tudom, hogy csak jó lehet! Megvan-e ez a juh-pásztor, ember és Isten közötti beszélő viszony? Hallom-e az Ő szavát, vagy még képes vagyok más szót is hallani, mástól elfogadni, akár egy keresztény magyarázatból, hogy „ne tedd!”, „ne erre lépjél!”, „ne csináld!”. Tudsz-e különbséget tenni Isten szava és egy teológus, egy hívő ember szava között? Tudsz-e különbséget tenni haver és testvér között, az első jó szándékkal önmagát akarja, míg a testvér azt akarja, hogy neked legyen jó! Isten mindig a te javadat akarja szolgálni, de az Ő akaratában van benne minden, eleve elrendelve, ami a te javad! Ha nő vagy, akkor anyának, feleségnek nem nehéz lenned, de ugyanúgy a férfinek se nehéz lenni! Azt nem mondom, hogy nem leszel izomlázas, de „az Én igám könnyű”! Ha Ő szól, hogy „Gyere!”, akkor neked szól! De neked „én”-nek kell lenni, aki figyel Isten szavára, mert az Ő szava nem úgy általánosságban szól, hanem neked szól! Akkor Mózesnek szólt, s nem Mózes hallott valami üzenetet az információs halmazból! Isten mindegyikünknek személyesen szól: „Gyere, Én már ott vagyok!”. Ha az ember ezt megéli, megérti, akkor nem nehéz dönteni! Néha furcsa, mert tiltakozik ellene a testem, a lelkem, az érzületem és a gondolatom, de bennem van az a béke, hogy ez az én szabadságomnak a záloga! Ha Ő szólt, Ő szabadságra, feladatra, szolgálatra hívott! Neked szólt! Nem választható, nem kéregethető, ez egy konkrét és hatalmas ígéret! De Ő úgy szól, hogy először leleplezi, hogy figyelj, ne játszál már gyereket, mert az a gyerek uralkodik rajtad és te már felnőtt vagy, kellene már valamit csinálni! Amikor pici gyerek voltál, szerettél volna mama/papa, néni/bácsi lenni – jobban tudtad három évesen, hogy mi a feladatod! Isten leleplezi a bennünk uralkodó dolgokat, amelyek mind a hatalmával és a félelemgerjesztés használatával meg akarja akadályozni, hogy kimenjél oda, ahol Isten van, ahol Isten akar téged látni és használni! Tudd meg, neked szól Isten! Számtalan jel van az első borotvapengédtől kezdve az első havi ciklusodon át, a gazdasági állapotodon keresztül, az élet bármely részét mondhatom, mind figyelmeztetés neked! Megmutatja azt, hogy mohó vagy anyagilag, és rá fogsz döbbenni, hogy így nem leszel szabad. Megmutatja, hogy nagyon el vagy telve magadtól, s így nem lehetsz más mellett társként. Megmutatja a fáraókat, s ez nekünk jó! De nem úgy mutatja meg, hogy „íme, ott van!”, hanem „Én ott vagyok, gyere!”. Megmutatom és megítélem benned, a környezetedben a fáraót, s neked csak egyetlenegy dolgot kell kimondani: „Igen, Atyám, indulok!” Nem neked kell győzni, nem neked kell hisztizni a fáraó ellen, nem kell harcolnod, csak azt kell kimondanod, hogy „Hívtál Uram?Itt vagyok! Igen, Atyám!”
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |